Hogyan promptolj úgy, mint egy profi?

Add meg, milyen szakértő nézőpontjából dolgozzon a modell. A karakter a szóhasználatot, a hangnemet és a hallgatólagos feltételezéseket alakítja. Két adat teszi hatékonnyá: a szakma szemüvege és a címzett, vagyis hogy milyen szakértő szemével nézze a modell a feladatot, és ki fogja olvasni a választ. Egy hosszú, kitalált önéletrajz ezen felül keveset tesz hozzá.

Minden releváns dokumentumot, adatot és előzményt a feladat előtt adj meg. Hosszú anyagnál a sorrend számít: előbb a kontextus, a végén a feladat. És címkézd fel a blokkokat (ÁRLISTA, VEVŐLEVELEK, VERSENYTÁRS), hogy a modell tudja, melyikből mit vegyen. Vevőlevelet csak úgy illessz be, hogy előtte kitörlöd belőle a nevet, az e-mail címet, a lakcímet és a rendelésszámot.

Egyetlen, félreérthetetlen feladatot fogalmazz meg. Ha összetett, bontsd számozott lépésekre, de ne keverj két független kérést egy promptba. Kerüld a homályos igéket: „írj a termékről” helyett írd, hogy „írd újra a terméklap leírását a vevőkérdések alapján”.

Csatolj egy végeredményt, ami közel áll a célodhoz. Kérd, hogy a modell fejtse vissza a jellegzetességeit (hangnem, struktúra, szókincs), és vigye át az új szövegre. Ha nincs kéznél példa, írj 2-3 „mindig és soha” szabályt a stílusról. A rossz példa legalább annyit ér: mutasd meg azt is, milyen a nem megfelelő, és mondd meg, miért.

Definiáld a kimenet paramétereit: terjedelem, hangnem, tiltólista. A tiltás konkrét dolgokra való: szavak, klisék, formázási elemek. Viselkedésre inkább irányíts. A „ne legyen szónoki” helyett írd, hogy „úgy fogalmazz, ahogy a boltod beszél a vevővel: közvetlenül, sallang nélkül”. A legjobb tiltás mellé alternatíva is jár.

A tartalom mellett a forma is instrukciót kér. Jelezd, hogy táblázatot, számozott listát, JSON-t vagy összefüggő prózát vársz. Ha pontos struktúrát adsz, a modell ahhoz igazodik.

Összetett feladatnál kérd, hogy a modell tisztázó kérdéseket tegyen fel, mielőtt nekilát. Fordításnál, egyszerű átírásnál kihagyható, többlépcsős munkánál viszont sok újrakezdést megspórol.

Kérd, hogy a modell előbb mutassa be a tervét: milyen logikát követ, milyen szerkezetet épít, mire támaszkodik a kontextusból. Így a drága kört, a teljes kidolgozást, csak akkor futtatod le, amikor a terv már jó. A rossz vázlatot gyorsan kijavítod, a rossz végeredménynél viszont az egész kidolgozás újraindul. A legtöbb felület magától dönti el, mennyit gondolkodjon, de a hosszabb gondolkodást külön is kérheted. Ötlethez és vázlathoz elég a gyors válasz, a végleges, sok szempontú munkánál kérj alapos gondolkodást.

A terv után ne engedj automatikus végrehajtást. Vezess be egy startjelet, és csak arra induljon a végleges munka. Így a félreértés a tervnél derül ki, ahol még egy mondat is elég a javításhoz.

A legjobb eredmény célzott finomítások sorozatából áll össze. Az első válasz után mondd meg pontosan, mi nem stimmel: túl hosszú, más hangnem kell, hiányzik egy szempont. A javításhoz elég erre az egy pontra rászólni, a mesterprompt maradhat. Minél specifikusabb a korrekció, annál kevesebb kör kell. Van egy pont, ahol az iteráció már árt: ha három kör után sem jó, a beszélgetés tele van rossz verziókkal, és a modell azokból dolgozik. Ilyenkor kezdj tiszta lapot: új beszélgetés, a mentett mesterprompt, plusz az eddigi legjobb változat mintaként. Ha egy prompt bevált, ne gépeld újra: mentsd el projekt-utasításként, és onnantól minden beszélgetés ezzel indul.

Ez a lépés a válasz után jön, ezért nincs hozzá mező. A mesterpromptot fent állítod össze, ezt utána alkalmazod körről körre.