Van egy mondat, amit annyiszor hallok, hogy lassan álmomban is feljön:
„De a konkurencia is így csinálja."
Na, állj. Állj meg egy pillanatra.
Honnan tudod, hogy a konkurenciádnak megy? Mert van webshopja? Mert hirdet? Mert posztol? Mert szép az oldala? Ezek egyikéből sem következik, hogy pénzt keres. Sőt.
Amit te kívülről látsz a konkurenciádból, az a kirakat. A webshopja, a Facebook-oldala, a hirdetései. Amit nem látsz: a konverziós rátáját, a kosárelhagyási arányát, a hirdetési költségeit, a haszonkulcsát, azt, hogy éjjel kettőkor azon gondolkodik-e, hogy megéri-e még ezt csinálni.
Fogalmad sincs, hogy a konkurenciád sikeres-e. Csak azt látod, hogy létezik.
És te ezt másolod.
Csak azért, mert ő előbb kezdett el írni, te azt gondolod, hogy biztosan jól csinálja.
Most lépjünk egyet hátra, és gondolkodj el azon, hogy ez mit jelent a gyakorlatban.
Megnézed a konkurencia webshopját, és abból próbálsz tanulni. Megnézed, milyen a termékoldaluk, hogyan rendezik a kategóriákat, milyen a színviláguk, hogyan írják a leírásokat. Aztán csinálsz valami hasonlót. Lehet, hogy pont az ő hibáikat másolod le – csak fogalmad sincs róla, mert kívülről nem látszik, mi hiba és mi nem.
Lehet, hogy a konkurenciád azért rak mindent a főoldalra, mert nem tudja, hogy az zavaros.
Lehet, hogy azért nincs szűrője a kategóriákban, mert nem jutott eszébe, nem azért, mert nem kell.
Lehet, hogy a termékleírásai azért olyan rövidek, mert lusta volt megírni, nem azért, mert az a jó.
Te pedig átveszed, mert „ők is így csinálják".
Az igazán veszélyes ebben nem az, hogy egy-két dolgot rosszul csinálsz. Az igazán veszélyes az, hogy abbahagyod a gondolkodást. Mert ha a konkurencia a mérce, akkor soha nem leszel jobb nála. Maximum ugyanolyan rossz.
Ismerek olyan piacot, ahol tíz webshop közül kilenc ugyanúgy néz ki, ugyanazokkal a hibákkal. Mert mindenki egymást nézi. Senki nem nézi a vásárlót.
A vásárlót, aki mind a tízből továbbmegy, és a végén az Amazont választja, mert ott legalább egyértelmű, hogyan kell rendelni.
Nem az a baj, ha megnézed, mit csinál a konkurenciád. Az a baj, ha ott megáll a kutatásod.
Amit érdemes lenne inkább csinálni:
Kérd meg öt embert – barátot, családtagot, bárkit –, hogy próbáljon meg rendelni a webshopodból. Ülj mellé, és ne szólj semmit. Csak figyeld, hol akad el, hol keres valamit, amit nem talál, hol néz zavartan.
Ez az öt perc többet fog mondani neked, mint húsz óra konkurenciafigyelés.
Aztán csináld meg ugyanezt a konkurencia webshopjával is. Meglepődsz majd, hogy amit eddig „jónak" láttál náluk, az pontosan ugyanannyira zavaros, mint nálad.
A legjobb webshopok nem a konkurenciát másolják. A legjobb webshopok a vásárlóikat figyelik.
Nem azt kérdezik, hogy „a másik hogyan csinálja". Azt kérdezik, hogy „a vevőm mit akar, mit keres, hol akad el, mitől bízik meg bennem".
Ez két teljesen különböző kérdés. És teljesen különböző webshopot eredményez.
Szóval legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy „de a konkurencia is így csinálja" – kérdezd meg magadtól: és neki megy egyáltalán?