Képzeld el ezt a jelenetet.
Bemész egy boltba. Kiválasztasz valamit, odamész a pénztárhoz. A pénztáros rád néz és azt mondja:
„Mielőtt fizetne, kérem, töltse ki ezt az űrlapot. Név, cím, telefonszám, email, jelszó – kétszer. Aztán erősítse meg emailben, és utána visszajöhet fizetni."
Te mit csinálnál? Letennéd a terméket és kimennél.
Na, pontosan ezt csinálják a vevőid is. Csak nálad.
Tudom, miért van ott a kötelező regisztráció. Azt gondolod, hogy ha regisztrálnak, akkor visszajönnek. Lesz egy szép adatbázisod, tudsz nekik hírlevelet küldeni, meg tudod célozni őket remarketinggel. Értjük. Elméletben logikus.
A gyakorlatban viszont az történik, hogy a vevőd a fizetés előtti utolsó pillanatban szembesül vele, hogy most regisztrálnia kell. Jelszót kell kitalálnia. Emailt kell megerősítenie. És ez pont az a pillanat, amikor a legkevesebb türelme van bármihez.
A vevőd abban a pillanatban már döntött. Ki akarja fizetni. Te meg odaállítasz elé egy sorompót.
„De hát csak két perc az egész."
Igen. Két perc. Ami a te fejedben semmi. A vevőd fejében viszont ez történik:
Már megint egy jelszó, amit el fogok felejteni.
Biztos spammelni fognak.
Most tényleg ennyire kell nekem ez a termék?
Nem, megveszem máshol, ahol nem kell regisztrálni.
Ennyi. Nincs dráma, nincs harag. Csak csendben továbbmegy. Te pedig fogalmad sincs róla, mert a statisztikádban ez úgy jelenik meg, hogy „kosárelhagyás". Nem úgy, hogy „elkergettem a regisztrációval".
Az igazán fájdalmas ebben az, hogy nem a főoldalról pattant le. Nem a kategóriából. Nem a termékről. A kosárból. A pénztártól. Ennél közelebb nem lehet egy vásárláshoz anélkül, hogy ténylegesen fizessen.
Tudom, mire gondolsz. „De szükségem van az adataira."
Szükséged van a rendeléshez? Igen. Név, szállítási cím, email a visszaigazoláshoz – ennyi. Ezt vendégrendelésként is megkapod. Pontosan ugyanazokat az adatokat. A vevő mégis úgy érzi, hogy könnyű volt. Nem kellett jelszót kitalálnia, nem kellett fiókot létrehoznia, nem kellett elköteleződnie. Csak rendelt. Pont, ahogy akar.
Ha utána fel akarod ajánlani a regisztrációt, csináld. A visszaigazoló oldalon, a köszönőemailben, bárhol. Ott már a vevő boldog, mert megvan a rendelése, és sokkal nyitottabb rá. De ne a fizetés előtt. Soha ne a fizetés előtt.
(Igen, vannak kivételek. Ha B2B webshopot viszel egyedi árazással, vagy a modelled visszatérő rendelésekre épül, ott lehet, hogy a fiók tényleg kell. De akkor is kezeld ezt transzparensen, már az elején – ne a pénztárnál derüljön ki, hogy „ja, előbb még regisztrálj".)
Nézd meg a sajátodat. Most.
Nyisd meg a webshopodat inkognitó módban, tegyél valamit a kosárba, és próbálj meg rendelni. Ha regisztrálnod kell a fizetéshez, ott az egyik legnagyobb szivárgásod.
Aztán nézd meg a kosárelhagyási arányt. Igen, a 60-70% körüli arány sajnos „iparági átlag" – de ez nem jelenti, hogy normális. Ez azt jelenti, hogy mindenki vérzik, és a legtöbben beletörődtek. Te ne törődj bele.
Ez nem fejlesztés kérdése. A legtöbb webshop-motoron percek alatt megoldható a vendégrendelés bekapcsolása. Egy apró változtatás, ami akár 10-20%-kal több vásárlót is hozhat – ugyanabból a forgalomból, ugyanabból a hirdetési büdzséből.
Nem tudom, miért nem csinálja mindenki.